József Attila: Imádság megfáradtaknak

Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
hogy tiszteljenek bennünket
s mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jó szándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
akár az égben laksz, akár a tejben,
a nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
akkor szívünkben zuhatagok vannak,
de erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
csak a kardok, tornyok és ölő igék.
Most mégis, megfáradván
dicséreteddel keresünk új erőt
s enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.

Akarom.

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
    szeressétek a gyermekeimet.
   
    Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is
    rátok bíztam sorsukat.
   
    Énhozzám mindig csak jók voltatok,
    szeressétek őket, ha meghalok.
   
    Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
    szeressétek a gyermekeimet.
   
    Te, homokos, köves, aszfaltos út,
    vezesd okosan a lányt, a fiút.
   
    Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő,
    légy párna a fejük alatt.
   
    Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
    tanítsd őket csillagos éjszaka.
      
    Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
    csempészd zsebükbe titkos aranyad.
   
    S ti mind, élő és holt anyagok,
    tanítsátok őket, felhők, sasok,
   
    Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
    vigyázz reájuk, hatalmas világ.
   
    Az ember gonosz, benne nem bízom,
    De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
   
    Igaz rokon, hozzátok fordulok,tűz, víz, ég
    s föld leszek, ha meghalok;
   
    Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
    szeressétek, akiket szeretek.

Szeressétek a templomot

Csiha Kálmán

Tudom, sok a gond és a baj,
és sokszor nagyon sok a bánat.
Mégis, mégis szeressétek, 
szeressétek e drága házat:
szeressétek a templomot.

Sok értéktelen limlomot
elrabolt tőlünk ez az élet.
De légy áldott, hogy meghagyott
mi Istenünk, örökre Téged,
és meghagyta a templomot.
 

Szeressétek a templomot,
hol Ige szól és szál az ének,
s azoknak, kik el nem jöttek
mondjátok el: kik hisznek, élnek,
s Istenben bíznak szüntelen.

Mondjátok el: ki hűtelen,
s ki hitetlenül gyenge, gyáva,
az Isten szent, nagy seregében
azokra nincs szükségünk máma,
csak arra, kiben hit lobog!
 

Igen, lehet, hogy nagy dolog
mindent egy lapra tenni fel,
de higgyétek: ha Isten szól,
hogy induljunk, hát menni kell
hősen, erősen, biztosa

Lehet, hogy nem jönnek sokan,
de aki jön az itt ne féljen,
annak a szívén tűz lobogjon,
annak a lelke lángban égjen
és mondja el mindenkinek:

Van egy hely, ahol nincs hideg,
van egy hely, ahol láng lobog,
van egy hely, ahol béke van,
van egy hely, ahol szív dobog,
s szeretet árad szüntelen.

Ne jöjjön, aki hűtelen,
de jöjjön, akinek van hite,
jöjjön boldogan, biztosan,
jöjjön Istenhez el ide
az ősök drága templomába.

És tegyen hitet itten állva,
hogy vérrel, könnyel és imával
és mindenekkel harcra szállva
és szembe nézve a halállal
megőrzi ezt a templomot!

Sok értéktelen limlomot
elrabolt tőlünk ez az élet,
de meghegyta a templomot.
A templomot ne hagyjátok,
a templomot szeressétek!
Szeressétek a templomot!