AZ EGYETEMES IMAHÉT ELSŐ NAPJA HEGYKÖZKOVÁCSIBAN

     Vasárnap,  február 8-án délelőtt a hegyközkovácsi református templom harangjainak hívogató szavára sokan összegyűltek  és benépesítették a sok  eseményt  látott és megélt  templom padjait.

AZ EGYETEMES IMAHÉT ELSŐ NAPJA HEGYKÖZKOVÁCSIBAN

     Vasárnap,  február 8-án délelőtt a hegyközkovácsi református templom harangjainak hívogató szavára sokan összegyűltek  és benépesítették a sok  eseményt  látott és megélt  templom padjait. A gyülekezet kíváncsian várta a szolgálatot teljesítő ifjú segédlelkész prédikációját, hiszen csak annyit lehetett tudni róla, hogy nemrég végezte el a teológiát, jelenleg a  Királyhágómelléki Református Egyházkerület  református lapja a Harangszó főszerkesztője.

     Mindenki meglepetésére és teljes megelégedésére egy nagyon kedves, jó hangú , összefüggően beszélő, lényegre törő igehírdetőt ismerhettünk meg Fábián Tibor  személyében, aki fiatalkorát és tapasztalatlanságát meghazudtolóan hírdette Isten Igéjét.

    Az idei imahét középpontjában a  koreai félsziget egyesítésének imaszándéka  áll, amelyet az idei mottó is kifejez. Azok akik fájdalmasan, és mégis szenvedélyes tudatossággal élik át évtizedek óta, hogy mit jelent számukra az egymástól való elszakítottság. A koreai nemzet politikai megosztottsága miatt az egyházak Ezekiel prófétához fordultak, aki szintén egy tragikusan megosztott nemzet tagja volt, és népe egységére vágyakozott.     

    Ezekiel – akinek a neve azt jelenti: „Isten erőssé tesz” – azért hívatott el, hogy reményt adjon népének az Izrael bukását és elfoglalását követő elkeseredett vallási és politikai helyzetben és a száműzetésben.

A lelkipásztor igazodván az Imahét programjához az alapigét Ezékiel könyve 37. 15- 19  verseiből vette:

    “15. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: 16. És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ő társaié. 17. És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben. 18. És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel? 19. Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben.”

    Isten , Ezékiel prófétára bízza az egység megújításának munkáját. Így Ezékiel kapja azt a küldetést, hogy bejelentse Izraelnek: Isten kívánsága az, hogy a törzseket összegyűjtse és „egyben tartsa” az ő kezében, hiszen Ezékiel abban az időben élt amikor Isten népe két országra szakadt és elvesztette nemzeti önállóságát, ekkor már nem a külső ellenségre figyeltek , a kivülről jövő támadásokra, hanem az egymás elleni harcra, így nemcsak egymástól távolodtak el hanem Istentől is.

    Ezért  Isten kézbe veszi az Ő népének a sorsát, mert  ha Isten kezébe veszi egy ember, egy közösség, egy nép, egy egyház, sorsát, abból bizonyosan áldás, szeretetteljes lelki közösség származik, így történt ez most is .

    A két fadarab egymáshoz illesztése, eggyé tétele Isten kegyelmes munkáját szemlélteti. Ő képes közösséget munkálni azok között is, akiket a bűn, a hitetlenség, a szeretetlenség elválasztott, elszakított egymástól.

    Az Igehírdetést követően a helyi lelkipásztor Forró László bemutatta szolgatársát, majd a konfirmándusok és a helyi Nőszövetség tagjai, Babes Ardai Erika segédlelkész vezetésével egy verses – zenés előadással kedveskedett a gyülekezetnek.

Isten áldja meg munkájukat és „…legyenek egyek kezedben! ”

 2009.02.08

TÓTH ZSIGMOND