MEGHÍVÓ

2009. AUGUSZTUS 11

HEGYKÖZCSATÁR

„… Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: "Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz…”

(részlet: SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI IMRE HERCEGHEZ)

       Szeretettel meghívjuk   2009. augusztus 11-én, a HEGYKÖZCSATÁRI REFORMÁTUS TEMPLOMBAN tartandó Ökumenikus Istentiszteletre, amelynek keretén belül bemutatásra kerül SZENT ISTVÁN kardjának másolata, a zarándokúton lévő Hodruszky Róbert és társai jóvoltából.

A zarándoklat  Kárpát-medencei településekre viszi el Szent István érintéssel ereklyésített kardmásolatát, melyet a Szent István Lovagrend őriz Szent István címtemplomában, a budapesti Bazilikában. A zarándoklattal a nemzet építésének, összefogásának, keresztényi vallásunk megalapításának és már több mint ezer esztendőn keresztül történő megőrzésének egyik eszközét és szimbólumát hozzák el hozzánk e mai napon. Bemutatásával hitünket, szeretetünket, népünk, nemzetünk összetartozását és egymásra utaltságát, a jövőbe vetett reménységét szeretnénk megerősíteni.

A SZENT ISTVÁN ZARÁNDOKLAT MŰSORTERVE HEGYKÖZCSATÁRBAN

  -   19,00 -  Ökumenikus Istentisztelet a hegyközcsatári református templomban

- a vendégeket és a kardot a Szentjobbi Huszár Egyesület huszárai kísérik és vigyáznak rájuk

- a házigazda MIKLÓS CSABA lelkipásztor köszönti és bemutatja a ZARÁNDOKÚTON LÉVŐKET,

- bemutatkozás, 

- ifjak verses – zenés műsora,

- a polgármester köszönti a vendégeket,

- a meghívott vendégek beszéde,

- koszorúzás a templomkertben lévő kopjafánál,

- nemzeti imánk a HIMNUSZ eléneklése,

- átvonulás a római katolikus templomba ahol BARBUTI PÉTER plébános köszönti a vendégeket,

- a Székely Himnusz eléneklése,

- a kard megérintése és fényképek készítése.

Szent István zarándoklat a Hegyköz falvaiban

  Augusztus 11-én, kedden a kora  délelőtti órákban érkeztek meg a Szent István lovagrend lovagjai Bihar község határába, azok akik zarándokutat szervezve hordják végig évről évre az általuk elkészíttetett Szent István kardjának ereklyésített másolatát , szerte a Kárpát-medence magyar lakta településein. A Hegyköz első településén Biharon a református templomban Csernák Béla lelkipásztor, házigazda fogadta és köszöntötte a zarándokokat. Egy nagyon jól sikerült előre be nem tervezett esemény emelte még szinvonalasabbá útjukat, hiszen itt éppen a Bihari Egyházmegye lelkész értekezlete zajlott, a jelenlévő lelkészek nagy figyelemmel  hallgatták végig a kard történetét és a zarándokút jelentőségét                                  „...tudni kell, hogy 997-ben István királyunk a lázadó Koppány elleni csatában viselte ezt a fegyvert. Abban az ütközetben, amelyben magyar a magyar ellen harcolt. Ettől kapott szimbolikus jelentőséget ez a kard, hogy ez soha ne fordulhasson többé elő a magyarság történelme folyamán. Hitünk szerint ezért tudja erősíteni a szétszakítottságban élő nemzetrészek tagjaiban az egység, az összetartozás érzését... zarándoklat során korábban és jelenleg is nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy nem valamiféle „véres kardot” hordozunk, hanem a nemzet építésének, összefogásának, keresztényi vallásunk megalapításának és már több mint ezer éven keresztül történő megőrzésének egyik eszközét és szimbólumát. Bemutatásával hitünket, szeretetünket, népünk összetartozását és egymásra utaltságát, a jövőbe vetett reménységet szeretnénk megerősíteni.” – hangsúlyozta id.Tasnádi Gábor a résztvevők előtt.

Ezt követően előbb a bihari római katólikus templomot és a templomkertben lévő Szent István szobrot tekintették meg, majd a hegyközkovácsi érintésével Szentjobbra utaztak, ahol a helyi plébános más elfoglaltsága miatt nem volt a településen, de a gondnok Járó Antal és a község alpolgármestere kézséggel kalauzolta végig a szentjobbi híres apátságon, olyan történeteket meséltek, amelyeket sehol nem lehet fellelni, valamint olyan kegyhelyeket és érdekességet mutattak meg amiról eddig nem tudtak és nem is található írásos feljegyzés.

 Már jól benne voltunk a délutánban amikor a Hegyközszentimre-i református templomban Kucharszki Zoltán lelkipásztor és a gyülekezet tagjai hosszadalmas várakozás után találkozhattak a kard hordozóival. Egy áhitatot követően a jelenlévők meghallgathatták a kard történetét és meg is érinthették azt, átvéve Szent István szellemiségét, majd a Szent István Lovagrend tagjai tiszteletüket fejezték ki Imre herceg mellszobránál elhelyezve a kardot előtte „... az jutott eszembe ezen kis idő alatt, talán ez a kard lehetett az amelyel  Imre herceg gyerekként talán játszhatott is , hiszen a gyerek apja ölében akaratlanul is találkozhatott a karddal, mivel az feltételezések szerint ott lógott apja, Szent István oldalán...”- mondta Kucharszki Zoltán lelkipásztor.

A szalárdi templom bejáratánál nagy türelemmel már várt Borzási Gyula lelkipásztor aki igazi történész előadásával lenyűgözte a zarándokokat, hiszen itt is olyan érdekes és értékes információkhoz juthattak, amely nem mindenki számára elérhetőek. Az egész délelőttöt és délutánt egybevéve olyan élményben és előadásokban részesűlhettek, amely talán kimaradtak a magyar  történelem könyvekből.

Az est többi programja a hegyközcsatári református templomban folytatódott.

Tóth Zsigmond – 2009 .09.11

Szent István király kardja Hegyközcsatárban

Augusztus első felében államalapító és nemzetformáló királyunk ünnepének környékén megindulnak a zarándoklatok első királyunk emlékére. A néphagyományok és népszokások Szent Istvánt nem mint erőskezű uralkodóra emlékezik, inkább a kereszténységet védő, megtartó, hősiesen gyakorló uralkodóként jelenik meg nemzetünk emlékezetében. Pedig léteznek a nemzet életében olyan időszakok, amikor a szelíd kereszténység mellett nagy szüksége van a magyarságnak erős kézre is. Ilyen időszak a mostani is. . A Gödöllői Monarchia Lovasközpont egyik lovasa, Hodruszky Róbert aki azóta a Szent István lovagrend lovagja, elhatározta, hogy a 2004. december 5-i népszavazás sajnálatos végeredménye után barátaival megalapítja a Szent István Zarándoklatot, hogy államalapító királyunk nemzetösszetartó szellemét egy Szent István királyhoz kapcsolódó ereklyén keresztül körbehordozza a Kárpát-medencében. A történelmi ereklye egy eddig a viszonylagos ismeretlenségbe merült uralkodói jelkép és használati tárgy: Szent István kardja, amit 997-ben a Veszprém melletti Sóly község határában a Koppány ellen vívott csatában viselt először. 2005-ben elkészíttették a kard másolatát és első zarándokútjukon a prágai Szt. Vid Székesegyházba vitték, ahol az eredetivel összeérintve „elhozták” az összetartozás, a kereszténység, a körülöttünk élő népek iránti tolerancia és befogadás Szent István-i gondolatát. A zarándoklat résztvevőinek és a kard hordozóinak Hodruszky Róbert, id. és ifj. Tasnádi Gábor, Tasnádiné Geiger Nóra, Czuczka Csaba, köszönhetően az idén Hegyközcsatárba is eljutott. Egy meghitt ökuménikus Istentiszteletre és ünnepségre került sor augusztus 11-én kedden a kora esti órákban a református templomban, amelynek padjai megteltek a gyülekezet a falu más felekezetei illetve a más településekről érkezettekkel. A Szent István lovagrend lovagjai bevitték a kardot a templomba, amelyet az Úr asztalát körülvevő korlát előtti asztalra tettek, majd ft. Csűry István megbízott püspök hírdette Isten igéjét a Jelenések könyve 3: 11-12- ből „ Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.”

Csűry István  megbízott püspök arról  beszélt, hogy Isten oszloppá tesz mindenkit az Isten országában, Isten  templomában, ha fogja a kezünk akkor nekünk nincs miért megijednünk, nem  szabad semmitől félnünk, jöhetnek nagy viharok, vagy akár az életnek hatalmas gondjai azokból az Úr Isten mind-mind kivezet bennünket. „... ma a XXI. Századnak küszöbén  értenie kell a hívőségnek a  magyar nemzetnek, a körülöttünk élő nemzeteknek, bármilyen felekezethez tartozzunk, bármilyen nyelven beszéljünk... Istvánnak országa az a nép az a nemzet, amely évszázadokon keresztül véres zivataros időket  is megélve, ugyanakkor csodálatos örömöket megélve, csodálatos igéreteknek sokaságával is megáldva végig harcolt, de nem zárult le és nem homályosítja el  és nem homályosíthatja el semmi, ugyan az oszlop még mindig ott áll, erre az oszlopra szükség van és ezt az oszlopot Isten nekünk adta...” -  mondta  az Igehírdető.

Díszőrséget álltak

Az Igehírdetést követően Miklós Csaba  lelkipásztor, házigazda köszöntötte a Szent István Zarándoklat tagjait, meghívott vendégeket, községi előjárókat, egyházi előjárókat, politikai pártok képviselőit, a jelenlévőket, majd köszönetet mondott mindazoknak akiknek segítsége nélkül nem jöhetett volna létre ez a szép és nagy jelentősségű rendezvény. A rendezvény megkezdése után hatalmas eső kerekedett a településen és az azt övező környéken, mintha Szent István, Isten révén üzente volna, hogy ott fent a mennyekben figyel bennünket, lélekben ott van közöttünk, így adta tudtunkra jelenlétét, csillapítva az aszály súlytotta területeket és bő esővel ajándékozta meg azt.

Az eső és zivatar miatt ugyan sötétség honolt a templomban és a településen, de ugyanakkor fény és világosság gyúlt a jelenlévők szívében és lelkében. Az egész rendezvény ideje alatt a Szentjobbi Huszár Egyesület huszárai álltak díszőrséget a kard körűl Zatykó István huszárkapitány vezetésével.

Id. Tasnádi Gábor a lovagrend és a zarándoklat tagja röviden ismertette a Zarándoklat történetét és jelentősségét, Szent István szellemiségét, zarándoklatuk értelmét. „...a zarándoklat során korábban és jelenleg is nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy nem valamiféle „véres kardot” hordozunk, hanem a nemzet építésének, összefogásának, keresztényi vallásunk megalapításának és már több mint ezer éven keresztül történő megőrzésének egyik eszközét és szimbólumát. Bemutatásával hitünket, szeretetünket, népünk összetartozását és egymásra utaltságát, a jövőbe vetett reménységet szeretnénk megerősíteni.”- hangsúlyozta az előadó.

Ezt követően a hegyközcsatari lelkes KRISZ tagok egy verses zenés összeállítást mutattak be a jelenlévőknek Spurigán Zoltán kántor vezetésével.

„...a mi fegyverünk az összefogás, a közös erős fellépés...”

Vitályos Barna Hegyközcsatár polgármesterének üzenetét, aki sügős és halaszthatatlan teendői miatt nem lehetett jelen, Botházy Nándor jogtanácsos olvasta fel, aki felevenítette a szlovákiai magyar testvéreinket ért gyalázatos nyelvtörvény hatályba lépésének következményeit, hiszen nem mástól mint magyar nyelv használatától és megyar identitásától fossza meg. „...Szent István példát mutatott mindannyiunknak, felvette a harcot nemzetünk megrontóival és sikerült egységet teremtsen, mely akkor nemzetünk fenn maradását jelentette. Most sem kissebb a tét hiszem, hogy nekünk is ezt kell tennünk, persze nem olyan fegyverekkel mint azt a középkor idejében  tették, a mi fegyverünk az összefogás, a közös erős fellépés, a kitartás és a jó értelemben vett makacsság  konok kitartás, melyet az összetartozás ápolásában kell kifejteni.”- hangzott az üzenetből.

A meghívott vendégek közül elsönek Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke emelkedett  szóra, aki beszédében folytatta  az előző gondolatokat, a magyar nemzet összefogásának  jelentőségét, hiszen Szent István is  Biharországba küldte fiát Imre herceget tanulni, hogy az ország ügyeibe beláthasson, és tanulhassa az ország vezetését, amely sajnos  soha nem valósulhatott meg.

„... valóban, ezer évvel ezelőtt és aztán később nagyon soká is kivont karddal vonultak végig amikor sereget kellett toborozni. A sereget nem mindig azért toborozták, hogy mások ellen menjenek. A sereget nagyon sokszor azért toborozták, a mi földjeinken magunkat védjük, nem azért vonultak hadba nagyapáink ősapáink, hogy mások ellen fordúljanak, hanem saját földjüket, saját önérzetüket, saját nemzetségüket, saját asszonyaikat védjék... most is kell sereget gyűjteni, de nem abban a formában, ahogy a középkorban, de valóban el kell ítélni és össze kell tartani akkor amikor testvéreinket Szlovákiában olyan törvénnyel akarják elnyomni ami a legsötétebb kommunista diktatúrában sem volt... „ mondta Szabó Ödön.

Koszorúzás a kopjafánál

A köszöntő beszédeket követően Sztankovics Gyula kultúrreferens mondta el Hegyközcsatár rövid történetét, amelyet a templomkertben  található kopjafánál koszorúzás követett. A kopjafánál a hegyközcsatári református gyülekezet, a hegyközcsatári római katólikus gyülekezet valamint a Bihar megyei és hegyközcsatári RMDSZ helyezte el a megemlékezés koszorúit. A Szent istván Zarándoklat résztvevői főhajtással tisztelektek a hősök kopjafájánál.

Az eredeti műsortervtől eltérően, a kint szakadó eső és zivatar  miatt , a jelenlévők nem tudtak átvonulni a római katólikus templomba, hogy ott folytatódjon a rendezvény további része, ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy a hátra maradt programok  is a református templom falai között zajlodjanak. A hegyközcsatári római katólikus Egyházközség nevében Barbut Péter plébános köszöntötte a zarándokokat és a jelenlévőket, kiemelve és kihangsúlyozva a zarándoklat jelentőségét és nemzeti összfogásunk erejét, Szent István szellemiségének jegyében.

A templomban lévő  sötétég nem volt akadály a rendezvény lebonyolításának, de szebb és maradandóbb élmény lett volna mindenki számára, ha nem csak hallják de látják is az eseményeket, mivel az elhelyezett gyertyák fénye nem világíthatta meg kellőképpen a nagy hatalmas Árpád-kori templom belsejét.

A műsor végeztével a közönség elénekelte nemzeti imánkat a Himnuszt és a Székely himnuszt, majd a zarándokok a szentjobbi huszárok kíséretével a kijáratnál várták a jelenlévők kivonulását akik nem csak megnézhették, de meg is érinthették a kardot, vagy fényképet is készíthettek vele, mint ahogy azt tették nagyon sokan.

„ HOL VAGY ISTVÁN KIRÁLY, TÉGED MAGYAR KÍVÁN!”