IMAHÉT 2013

VASÁRNAP 2013.02.24

     A Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeteiben most  a téli időszakokban zajlanak az egyetemes imahetek, így volt ez Hegyközcsatárban  is, ahol  az elmúlt héten február 24 – március 3 között különböző gyülekezetek és felekezetek lelkipásztorai szolgáltak és hirdették Isten Igéjét, amikor közösen imádkoztak a Krisztus-hívők egységéért. Többen megkérdezték miért egyetemes? Azért mert a felekezetekre szakadozott keresztyén egyházban mindig voltak olyanok, akik megemlékeztek a Jézus imájáról, akik az egységért imádkoztak.

   Az idei imaheti programot az Indiai Keresztyén Diákmozgalom, az Indiai Katolikus Egyetemi Szövetség és az Indiai Egyházak Ökumenikus Tanácsa közösen készítette el és azt a címet adták „…mit kíván tőled az Úr!” Mikeás 6,6–8

ezzel arra az igazságtalanságra szeretnék felhívni a keresztyén világot, amelyet a dalitok szenvednek el Indiában és az indiai egyházban. A dalitok azt a közösséget alkotják Indiában, akik az úgynevezett „kaszton kívüliek”. Őket érinti legfájdalmasabban a kasztrendszer, mert a kasztrendszerben az egyik kaszt magasabb a másik alacsonyabb. A dalitok közösségére úgy tekintenek, mint amely a legtisztátalanabb s egyben a legszennyezőbb. Így a kasztrendszeren kívül helyezték s „érinthetetleneknek” kiáltották ki őket. A kasztrendszer kapcsán a dalitok társadalmilag kivetettek, politikailag alulreprezentáltak, gazdaságilag kizsákmányoltak és kulturálisan alárendeltek lettek. Az indiai keresztyének majdnem 80 %-a dalit háttérrel rendelkezik. ezen ismeretek alapján alakították ki az egyetemes imehét napi Igéjeit is.

      1. nap: Beszélgetés az úton – február 24 Vasárnap - az igehirdető Miklós Csaba Péter a hegyközcsatári gyülekezet lelkipásztora, aki igemagyarázatát a Lk 24,13-25. alapozta. Az igemagyarázat alcíme Beszélgetés a feltámadott Jézussal. Még Nagypéntek gyászában indultak útra Jeruzsálemből a tanítványok Emmausba, beszélgetvén a történtekről amikor egy idegen csatlakozott hozzájuk. Az emmausi úton járó tanítványok élménye egy olyan beszélgetés, amely a veszteség és a meghiúsult reménység lelki környezetében zajlik akárcsak azon egyházak tagjai, amelyek megosztottságban élnek és olyan társadalmak tagjai, amelyeket előítéletek és egymástól való félelmek szabdalnak szét. A megtört, szomorú szívű tanítványok kitárják egymás közt fájdalmaikat amikor Jézus csatlakozik a beszélgetőkhöz. Csatlakozott hozzájuk, de nem úgy, mint egy felsőbbrendű, hanem egyszerűen, mint útitárs. Része akar lenni beszélgetéseinknek és az a kívánsága, hogy mi is Vele akarjunk maradni. Akarjunk Vele többet beszélgetni mindaddig, amíg egyszer csak felismerjük, hogy a feltámadott Úrral találkoztunk. A folyamatos beszélgetés egymással és Jézussal – még széthúzásaink közepette is az egység felé vezető úton tart bennünket.