December 6-án, vasárnap délután 15 órakor a Lórántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ Múzeum termében tartotta imanapját a KREK Bihar-i egyházmegye Nőszövetsége.
2005-ben, Debrecenben határozták el a nőszövetségi találkozón, hogy minden év december első vasárnapján imanapot tartanak a magyar népünkért. Ezt a gondolatot és elhatározást a 2004. december 5-i népszavazás indította el, a kirekesztő szavazás miatti elkeseredésből született az összetartásért, egymás iránti szeretetért imádkozók napja.
Ebben az évben a Horvátországi Református Nőszövetség készítette az imanapi programfüzetet. „Köszönjük azoknak, akik vállalták volna a velünk és a többi határon túli testvérünkkel a közösséget! Akik ezt nem tették azok felé is szeretettel, és megbocsátással fordulunk. Tegyük azt, amit Pál a filippibeliekhez ( 3, 14-ben) ír: „ami mögöttem, van, aztelfelejtve, ami pedig előttem, van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” - írja köszöntő beszédében Andel Ilona Hedvig.
Csomay Piroska a Bihari egyházmegye Nőszövetségének elnöke köszöntötte elsőként a mintegy száz résztvevőt, majd a 90. Zsoltár eléneklését követően Gavrucza Nagy Emese síteri lelkipásztor hirdette az Igét a Jeremiás 29, 7 alapján: „És igyekezzetek a városnak jólétén, a melybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.”
A babiloni fogságban lévő Jeruzsálem népének az Isten azt üzeni Jeremiáson keresztül, hogy ne csüggedjenek el, hanem engedelmes szolgaként viselkedjenek, próbáljanak erősek lenni, közösséget építeni, építsenek kerteket és éljenek annak gyümölcséből, így bátorítja Izrael népét, ami nekünk is szól, nekünk, akik ugyan kisebbségben vagyunk ott ahol otthon, vagyunk, ezért is erősödjünk meg közösségeinkben.
Hetven esztendő a rendelt idő és kiszabadítja, hazaengedi Jeruzsálem népét a babiloni fogságból, akik sokat megtapasztalva munkálkodnak Jeruzsálem fellendítésében, de sajnos mi a mai helyzetben bizonytalanul várjuk a kiszabadítást a nyomorúságos állapotból, de eljön a kiszabadulás ideje, mert Isten irányítja a mi életünket, és Ő tudja, mikor jön el annak az ideje.
Az igehirdetés előtt, alatt és azt követően református énekeket énekeltek az asszonyok Kiss Huba Ernő kántorizálásával.
Az Istentiszteletet követően csendes ima következett a családokért, az egyházért és magyarságunkért.
A horvátországi reformátusok
Ahhoz hogy a jelenlévők nagyobb betekintést nyerjenek Horvátországról nt. Veres Kovács Attila lelkipásztor, házigazda és Szabó József Levente segédlelkész egy diavetítéssel egybe kötött tájékoztatást mutattak be sok színes képpel és magyarázattal. A mai napig látható és érezhető az önállósodási háború nyomai, de elindult jóiránybaegy fejlődési folyamat a szorgos munka és összetartás következménye képpen.
Az alig fél Erdélynyi országban a 90-es éveket megelőzően több mint 200 gyülekezetet tartottak nyílván, ami sajnos a háborúnak köszönhetően nagyon megcsappant, sok magyart elhurcoltak vagy a családok elmenekültek. Jelenleg alig 2000 lelkes a horvátországi magyar református közösség, de azok is megosztottan élnek, egyik reformátusabbnak tartja magát, mint a másik így két Egyházkerületben tömörülnek. Az egyik Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyháznak, hívják magukat alig 700 lélekkel 5 egyházközségben, míg a másik Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház mintegy 1300 lélekkel. Elszomorító látni és tapasztalni az alig maréknyi kis magyar református közösségnek ezen széthúzását. Láthatjuk, hogy nem minden esetben és nem mindenütt tartanak össze a szórványban élő magyarok, reformátusok, sajnos!
A számbavételt Csomay Piroska Bihari egyházmegye nőszövetségének elnöke és Berkes Katalin alelnök végeztek,majd az elnök asszony felolvastaBogya Kis Mária a KREK Nőszövetségének üzenetét az imanapon megjelent nőtestvéreknek, majd gyönyörű szép verseket hallhattunk az élesdi Karácsony Ilonától, a Nagyvárad-szőllősi gyülekezethez tartozó Vas Etelkától és Csomay Piroska elnök asszonytól.
Berkes Katalin, tenkei lelkipásztorné, a bihari egyházmegye nőszövetségének alelnöke egy nagyon érdekes előadást tartott, “Hogyan olvassuk a Bibliát” címmel.
A saját tapasztalataira épített nagyon érdekes útmutatást sok kisebb történettel tűzdelte meg. Megtudhattuk, hogy bizony nem is olyan könnyű a Biblia olvasása, mert nem elég azt szó szerint olvasni, érteni is kell azt, amit olvasunk, úgymond látni kell a sorok közt.
A lelkipásztorné asszony javaslata, hogy a Biblia olvasását az Újszövetséggel kezdjük, és miután elolvastuk és megértettük, azt azután kezdjük el az Ószövetséget olvasni.
A szép és hasznos útmutatást követően perselyes adakozás következet, amelyet teljes egészében a Horvátországi református egyháznak ajánlottak fel.
Az Imanap befejeztével szeretetvendégségben részesítették a jelenlévőket. Sok szép képeslapot, könyvjelzőt, kulcstartót stb. lehetett vásárolni az alkalmi standnál, Fazakas Ferenc a Lórántffy Zsuzsanna Gimnázium iskolalelkésze jóvoltából.
Igazi lelki táplálékkal gazdagodtak és térhettek haza szeretteik körébe mindazok, akik részt vettek az Imanapon, azok, akik nem jöttek el, sajnálhatják, mert annyival is szegényebbek lettek.