HÚSVÉT REGGELÉN

Szerző: Balogh Miklós

Zengjen ma hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplő lelkünk égbe szállva,
Olvadjon össze hő imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva:
Feltámadott! Feltámadott!

A szellő susogva hogy átmegy a tájon,
Könny csillog utána ezernyi fűszálon.
Érinti az erdőt, lombját az olajfa
Megrezgeti vígan, s bólintva lehajtja...
Áldott legyen a szó, mit a szellő mondott!
Zizegve beszélik egymásnak a lombok:
Feltámadott! Feltámadott!

De ah, amott, zöld selymén a rétnek,
Galileának özvegy női jőnek...
Kezükben balzsam, sok jóillatú,
Szemükben némán ott virraszt a bú...
- Te néma bánat, nyílt örömre változz!
Győzelmi dalként szállj az ég Urához:
Feltámadott! Feltámadott!

Nézd, ott a sir, az Úr akarta, s ímhol
Örökélet bölcsője lett a sírból...
Lehullt a kő: helyén az égbe látunk,
A sir üzen: halál, remélve várunk!
Szegezd nyilad bár az ember szívének,
Fülünkbe cseng mindig az angyalének:
Feltámadott! _Feltámadott!

Töröld le könnyed ember, nem vagy árva,
Út lett a sir egy szebb, dicsőbb hazába.
Csak légy erős, csak légy szilárd a hitben,
Az út felén ne félj, nem hágy el az Isten.
Ha tán a bűn lett újra rajtad úrrá,
E mennyei varázsszó szüljön ujjá:
Feltámadott! Feltámadott!

Zengjen hát hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplő lelkünk égbe szállva
Olvadjon össze hő imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva,
A Golgothának szent halottja
Feltámadott! Feltámadott!

HÚSVÉTI HANGOK

Szerző: Röczey Ödön

Hogy zúgnak szerteszét a nagy harangok!
Bongásuk mély titokkal van tele.
Mily gyorsan szállnak szél szárnyán a hangok.
Megtelik velük a lég tengere.

Hangjuk belekiált az éjszakába.
Minden harang, mint egy-egy érctorok!
Bong, egyre bong bele a nagy homályba:
Hát halljátok, hogy mit kiáltozok?

Feltámadott! - Ezt bongom, egyre, folyton,
Hadd szálljon a világba szét,
Halljátok meg városban, hegyen s ormon
Húsvétnak boldog üdvüzenetét!

Szeretnék én is ilyen harang lenni.
Hangomat vinné száguldva a szél.
Szeretném én is harangozni messzi
Húsvét üzenetét: hogy Jézus él!

HÚSVÉT ÜNNEPÉN

Szerző: Csengey Gusztáv

A rémülést bánat követte,
A jajgatást bús síri csend, -
Kihalt, sötét a szív világa,
Az arcon kétség árnya leng.
Meghalt az Úr a kínkereszten,
Hiába minden zokogás...
De ím megzendül harmadnapra:
Feltámadott a Messiás!

Kínok között bús Magdalénát
Látták bolyongni a hívek,
De ím kigyúlt arcán a hajnal,
És lázas keble mint piheg!
Ki követné: a két apostol
Ajkán is kél a riadás,
És zendül minden hívő ajkán:
Feltámadott a Messiás!

Azóta zendül minden ajkon
A nagy, magasztos, szent napon,
S gyógyító balzsam a dicsének,
Mely fölcseng a sírhantokon.
Mi Magdalénát boldogítá,
Él még a szent vigasztalás,
És a hívőknek búja elszáll:
Feltámadott a Messiás!

Ha hű szívedre a csalódás
Fojtó gyötrelme nehezül,
Ha pusztán állsz a nagy világon,
Nyomorba sújtva egyedül,
Ha a gonoszság győz körülted,
És jót, igazit, tapodni látsz,
Emeld fel bátran fejedet, s zengd:
Feltámadott a Messiás!

HÚSVÉTI HOZSÁNNA

Szerző: Palotay Gyula

Azon a napon elborult az ég,
Bujkált a Nap a fellegek mögött.
Rengett a föld és kősziklák repedtek:
Megnyílt a sírdomb a halottak fölött.
A százados is megrémült, ezt látván.
A templomkárpit kettéhasadott,
De kárörvendőn nevetett a Sátán:
Meghalt a Krisztus! A Krisztus halott!

Négy drága sebből patakzott a vér,
Mikor elhangzott: "Elvégeztetett!"
Hogy gyűlölt a világ szeretetedért:
Gyalázat fáján elvéreztetett!
Anyád szívét az éles tőr átjárta,
Csak a Sátán ült tort és kacagott.
Ő erre készült, ezt a napot várta:
Meghalt a Krisztus! A Krisztus halott!

És szombatnapon átvert testedet
Gyolcsba takarta sziklasír öle.
Még holtodban is poroszlók vigyáztak
És sziklasírod pecsétes köve.
Te mondád azt, hogy harmadnap felépül,
Ha lerontják ezt a templomot,
S bízott a Sátán, hogy ő győzött végül:
Meghalt a Krisztus! A Krisztus halott!

Síró asszonyok húsvét hajnalán
Drága kenettel sírodhoz jövet
Így tanakodtak: Ki veszi le nékünk
A sír szájáról a nehéz követ?
... És fehérruhás angyal ajkán zengett:
"Megnyílt a sír! A Krisztus nem halott!"
S azóta húsvét mindig így üzenget:
Él a mi Krisztusunk! Feltámadott!

PÉTER HÚSVÉTRA VÁR

Szerző: Túrmezei Erzsébet

Várlak, várlak. Mesterem, várlak.
Mikor jelensz meg énnekem?
Nem úgy, mint Magdaléna várt,
nem bolyongok temetőkerteken,
és nem keresem halott testedet.
Mint élő, örök Mesteremet várlak,
mert húsvét van, öröm zeng a világon
... és rám esteledett.

Tanítvány voltam, s megtagadtalak.
Tanítvány voltam. Láttam a csodád,
és hallgattam életadó szavad.
Szerettelek.
Kész volt a szívem, kész volt, én tudom,
mind a halálig elmenni veled.
Olyan erősnek éreztem magam.
S mindennek vége lett.

Menjünk halászni. Halász voltam én.
Legyek megint. Hiszen Simon vagyok.
Csak csupa seb az életem.
Majd csak eltengetem.
A bánatom
majd csak elaltatom.
A Genezáret gúnnyal néz felém.
Halát nem adja hálóm terhinek.
Rossz apostolnak, rossz vagyok halásznak,
jaj, nem vagyok jó semminek.

Mesterem, jöjj és jelenj meg a parton,
mondd meg, hova vessem a hálóm,
mondd, amit elvesztettem, hol találom.
Jöjj, kérdezd újra, hogy szeretlek-e!
Háromszor kérded és háromszor vallom.
Más a szavam és más az életem,
más az élet és más az akarat.
Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak,
mégis szeretlek.

Az élet és az akarat között,
Uram, teremts igaz harmóniát!
Sebzett, beteg tanítványéletem
égi erőért Utánad kiált.
Legelesettebb és legárvább lettem.
Végső reményem, hogy irgalmas arcod
húsvéti fényben felragyog felettem!

PÉTER APOSTOL HÚSVÉTJA

Szerző: Baj Mihály

Jártam Veled Galileában,
Láttam a sok-sok, nagy csodát.
S követtelek, bár süllyedezve,
Örvénylő hullámokon át.

S mikor szóltál: 'Szeretsz-e engem:'
Könnyektől vérzett a szemem,
Úgy fogadkoztam, hogy szeretlek,
Én Uram és én Istenem!

Ott ujjongtam virágvasárnap
Királyi köntösöd megett,
Hallottam a 'hozsanna'-zengést,
Hallottam a 'feszitsdmeg'-et.

Gyötrődtem a Gecsemánéban,
Virrasztva a bús holnapot -
S jaj, elszunnyadtam, mint a gyermek,
Amikor Júdás eladott.

Követtelek nagy eltökélve,
Hogy véremmel megváltalak,
S mielőtt a kakas szólt volna:
Háromszor megtagadtalak.

Kísértelek a Golgotára,
S mikor nagy lelked elhagyott,
Azt hittem az Isten Fiáról:
Csak ember ő is, csak halott.

S ma húsvét hajnalán a lelkem
Örök bizonyság forrja át:
Látom a sírt csodás-üresnek,
És hallom az Élet szavát.

És nincs már kétség a szívemben,
Hogy Jézus él, hogy nem halott!
És hirdetem, amíg csak élek:
Feltámadott! Feltámadott!

MAGDOLNA

Szerző: Vargha Gyuláné

Alig virradt az égen a pír,
Még el sem múlott a tengernyi kín,
Sötét drapériák még láthatók,
Még el sem némultak a lázadók ...

Még ott ül titokban a félelem,
Mint szürke köd a gyengéd szíveken,
Még hallható a gyilkosok szava.
- Ez ember biz Isten Fia vala!

Magdolna már buzgón útra kél,
Sápadtan, remegve magára néz ...
Menjek-e, induljak-e, mit tegyek?
Én gyönge nő? ... De hálátlan legyek?

Nem, nem, megyek. De a kő oly nehéz,
Hogy minden erőm csak semmibe vész.
S a katonák, az erős vitézek,
Mit tesznek? Tán meg is fékeznének.

Mit törődöm vele! Máris megyek,
A Mesternek tisztességet teszek.
S elmegy. Kezében drága szelence,
Jó illat párolog dúsan belőle.

Nem is megy: rohan a köves utakon,
Gyászos alakja eltűnik azon.
Már látja a sírt, ... nincs a kő helyén,
Megborzad, remeg, s könny csillan szemén.

Betekint a sírba, de jaj, üres.
A félelem, sírás rajt erőt vesz.
Mint szárnyvesztett madárka leesett
A kőre ... sírt, jajgatott, könnyezett.

Ott ül a kövön halott fehéren.
Ott ül, fürdik könnye tengerében ...
Mintha kővé lenne meredt ajka,
Mély sóhaját csak az Isten hallja.

Üres a koporsó ... Hol vagy Uram?!
Elvitték, ellopták, óh, jaj, jaj, jaj.
Ellopták ... Mit tegyek, hová menjek,
Hogy égő szívre balzsamot szedjek?

�Miért sírsz asszony, miért gyötör a kín?
Krisztust siratod? Föltámadott ím.
Helye üres, nem lakik ő sírban,
Nem tudod-é, mi van róla írva?

Őt ne keresd, Ő feltámadott,
Halál felett győzelmet aratott.�
Angyal szava erőt adott belé,
Fölnéz és tekint Jeruzsálem felé.

�Magdolna mit sírsz, kit keressz te itt.
Miért folynak ömlő könnyeid?�
Uram, én keresem Őt, a Mestert,
Kit megölének - az Istenembert.

Ót keresem, a lelkem érte ég,
Csókolhatnám jóságos hűlt kezét.
Nárdusban mosnám véres homlokát,
Óh, csak láthatnám áldott, hű porát!

�Mária, én vagyok, kit te keressz
Föltámadtam, látom, hogy te szeretsz
Szűnjön a kétséged, újra élet vagyok!�
S Mária szeme a könnytől ragyog.

Megtalálta, kit halottnak gondolt,
Örömtől pirultan, lángolón szólt:
Rabbuni! Tiéd életem, Tiéd,
S megyek veled, hirdetem igéd.

S méne Magdolna, repült sebesen,
Benseje lángolt, ízott hevesen.
Halljad világ, ti átkos gonoszok,
Krisztus él, Krisztus él, föltámadott!

MAGDOLNA KÖNNYEI

Szerző: Muraközy Gyula

Halovány arcán könnyek árja
Patakzott bánatos szeméből,
Amikor drága kenet ömlött
Alabástrom szelencéből...
Amikor Jézus lábainál
Bűneit bánva haját tépte,
Akkor is könnyek között szállott
Nyugalom, s béke a lelkébe

Sziklasír előtt, nagy-nagy csendben
Fénysávos hajnalhasadáskor
- Mellette finom aromákkal -
Könnye hull most is, mint a zápor...
Leroskad, mint a letört rózsa,
Ő most a sírnak néma őre,
Hullnak könnyei, mint a gyöngyszemek
A sötét, hideg sziklakőre.

Üres a sir... Óh, hol a Mester?
Vigasztalan, kietlen látvány...
De nemsokára ujjong a lelke
A földtámadott Krisztus láttán!
S aki bűneit elfedezte,
Aki szívének mélyét látja,
A szomorú, gyönge asszonynak
Kishitűségét megbocsátja...

Magdolna könnyei Jézus lábán
A bűnbánatnak bizonysága, -
Testvér, könnyek közt borulj oda
A golgotai keresztfára! Magdolna könnye ott a sírnál,
A szeretetnek drága éke, -
Testvér, sirass meg minden percet,
Amit a Jézus nélkül élsz le!

Föltámadott a Krisztus!

Szerző: Szabolcska Mihály

Föltámadott a Krisztus!
- De csak azoknak:
Akik szeretnek!
Kik sohsem vetnek.
És megmaradnak
Balgán, halálig
Meleg álmodozó szívűeknek ...
- Halleluja, föltámadott a Krisztus!

Föltámadott a Krisztus!
- De csak azoknak:
Kik sírni tudnak,
Eszményekért élnek,
És nem maguknak.
S fejükön hordják
Szent Glóriáját
Láthatatlan tövis koszorúknak ...
- Halleluja, feltámadott a Krisztus!

Föltámadott a Krisztus!
- De csak azoknak:
Kik bíznak bátran
Fényesebb hajnalok
Hasadásában.
Az igazságnak,
A szeretetnek
Húsvéti szent diadalában ...
- Halleluja, feltámadott a Krisztus!

Miért keresnéd Őt a sírba

Szerző: Szabolcska Mihály

Miért keresnéd Őt a sírba
Hisz nincsen ott, mert nem halott.
Halál bilincse szétszakítva,
Az Úr Jézus feltámadott!

A Golgotán volt az ítélet,
Ott győzte le a bűnt s halált.
A sírból most kikelt az élet,
Az ígéret valóra vált!

A Golgotán Ő meghalt érted,
Ó bűnös szív, ezt ne feledd.
A Golgotánál hajtsd meg térded,
És sírva sírj bűnöd felett.

De nagypéntekre jött a húsvét,
Örülj, ujjongj bűnbánó szív,
Az Úr életre kelve ismét,
Örökre él s életre hív!