VASÁRNAP 2012.03.11, OROSZ BÉLA LELKIPÁSZTOR

ÁRTÁND

       8. nap –  vasárnap, Orosz Béla lelkipásztor a magyarországi Ártándról jött hogy megossza a csatári közösséggel imahéti gondolatait, amelynek alapigéjét a Zsolt 25:1 és 1Mózes 50:15-23 – ra alapozta. A 25. Zsoltár tulajdonképpen könyörgés Istenhez vezetésért. Ha gyöngék és sebezhetőek is vagyunk Ő gyújt szíveinkben fényt, reménycsillagot. Az élet elvárásai nagyok, de Ő nem szégyenít meg, ha nem tudok mindnek maradéktalanul megfelelni, és nem nevet ki azért, amin nem tudok változtatni. Szívemet hozzád emelem Uram – szól a zsoltáros és az ének, de vajon tesszük-e mi ezt naponta a sok lótás-futás közben. Sok szülő, nagysülő fohászkodik az Úrhoz az ők módja szerint és kérik, hogy megtartsa, emelje fel kicsiny családját, de mindezt csak a benne vetett hitünk adhatja meg. Csak azok szégyenülnek meg, akik ok nélkül hagynak el, szól a figyelmeztetés, milyen jó lenne, ha naponta lehajolnánk a mi Urunkhoz és hozzá emelnénk szívünket, mert az Istenhez emelt szív nem más mint az élet és a gyógyulás tudtuk meg a lelkipásztortól.

    Az imahéti alkalmakon a hegyközcsatári Református Eyházközség kórusa szolgált Miklós Spurigán Zoltán kántor irányításával.