Egyetemes Imahét Hegyközcsatárban

„Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” 1Pt 2,9

   A Krisztus-hívők egységéért az imahéten összegyülekezők Isten népének megtisztelő címeivel találkoznak. Az Igén keresztül ezeket a címeket Isten azoknak ígéri, akik hallgatják az Ô tanítását és ahhoz igyekeznek igazítani életüket. Így, mint élő kövek, átadják magukat a Szentléleknek, a nagy Építőmesternek, hogy beépítse őket abba a templomba, amely a Krisztus Egyháza. Máris nem csupán kitüntető cím lesz Isten népe számára a megszólítás: választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe, hanem a Lélek élő templomának köveiként élnek, mint Krisztus-hívők.

   A 2016. évi imaheti programot a lettországi keresztény testvérek állították össze. Fontosnak találták, hogy felidézzék Péter apostol összefoglaló szavait, amelyek Isten népének ismérvei hitbelileg is, és etikailag is. Ezek az ismérvek mind-mind bibliai eredetűek. A választott nemzetség (Ézs/Iz 43,20), a királyi papság (2Móz/Kiv 19,6), Isten szent népe (5Móz/Második Törvénykönyv 7,6), az Isten tulajdonába vett nép (5Móz/ Második Törvénykönyv 4,20) Krisztus Egyházára vonatkozó ószövetségi értékek. Abban a hitben és reményben élhet az Egyház, hogy Isten kézen fogva vezeti, hiszen tulajdon népének tekinti. Ebből azonban Egyházának azt a hitbeli és etikai következtetést kell levonnia, hogy az Egyház tagjai egyedül csak Istenhez tartozhatnak!

  Ezt azonban nem, csupán az ünnepi alkalmakon kell kifejezésre juttatniuk, hanem a hétköznapokban, a mindennapi magatartásban is.

1. nap – NE MARADJON A KŐ A SÍRNÁL

    A mai nap igemagyarázatát a Rigai Katolikus Ifjúsági Központja készítette az Ökumenikus keresztút tapasztalata nyomán. Ez a keresztút Lettország életében évente visszatérő fontos ökumenikus esemény. Ez a tapasztalat annak átgondolására késztet, hogy Lettország számára mit jelent a passió és a feltámadás, és melyek az Úrnak azok a hatalmas tettei, amelyek hirdetésére a megkeresztelt keresztények elhívást kaptak. Lettország népére a mai napig árnyékot vet a szovjet fennhatóság története.

   A sok nyomorúság és fájdalom olyan sebeket okozott, amelyeket ma is nehéz megbocsátani. Ez éppen olyan nehéz kő volt, mint amely Jézus sírját elfedte. Az ilyen sebek lelki sírba helyeznek bennünket. De ha a mi szenvedésünk egyesül az ô fájdalmával, akkor a történet nem a lezárt sírral ér véget. A földrengés az Úr feltámadásakor az a világrengető esemény, amely a mi sírunkat is megnyitotta, és megszabadít az egymástól, elválasztó fájdalomtól és keserűségtől.

   Ez az Úr hatalmas cselekedete! Az Ô szeretete rengeti meg a földet, hengeríti el a követ, szabadít meg bennünket, s egy új nap reggelére hív. S ezen az új hajnalon leszünk újra egyek testvéreinkkel. Azokkal is, akiket bebörtönöztek, vagy bántalmaztak.

  A Magdalai Máriához hasonlóan gyorsan el kell mennünk az örömnek ettől a nagy pillanatától, hogy elmondhassuk másoknak, mit tett az Úr. (részlet: 2016 ökumenikus imaheti füzet)

Január 24. Vasárnap: -   Miklós Csaba-Péter hegyközcsatári lelkipásztor hiedette Isten igéjét a Mt 28,1-10.alapján.