TAMÁSFALVI PIROSKA

Valóság 

Nézek az ég felé s a felhők játéka ámít,  
de mit se számít ha többnyire csak füstöt szállít,  
Nézem a napot miként suhan alá a völgynek,  
enyhe pírja akár egy előkelő hölgynek.  
 
Csak lesem a csillagokat, mint egy gyermek,  
s a fények egyszer csak életre kelnek.  
Nagyra nyílt szemekkel bámulom az öreg holdat,  
vajon magában mennyi terhet hordhat?  
 
Tűnődöm a vén tölgyfa lehulló levelén,  
a párás őszi szellő kellemes melegén,  
Hallgatom a tücsök zenéjét az éjben,  
nyugalomra lel az ember szívében.  
 
Egy illatos nyári este, nézek a mozdulatlan fákra,  
a forróságtól fakó, kiszáradt ágra.  
Gyönyörködöm az életben még ha sokszor fáj is,  
mindig változik vele együtt a táj is. 
 
 
 
TAMÁSFALVI PIROSKA

A Víz 

A Hold fényét, miképpen visszatükrözi  
Lelkünkben a mélység új utakra talál  
Illata mint a friss őszi harmat,  
Szívünkben nem él többé se bánat, se halál  
 
Ott állok a parton, nézem s behunyom szemem  
Átjárja testem a lágy szellő érintése  
Gondolataim a széllel szállnak  
S az újra kinyílt szemem, lelkem ébredése  
 
Tétován állva, a patak szólít engem  
Tisztán hallom mit súg a magányos csendben.  
Megtudom tőle szívem boldogságának okát,  
Mikor meséli a fűzfa, az őszi szél, a víz kapcsolatát.  
 
A hármunk szerelme tisztább bármely kristálynál.  
Fontosabb mint akármelyik nagy tett a földön.  
Szólt a patak, szinte némán,  
Tudta, én örökké a szívemben őrzöm. 
 
 
 
 
TAMÁSFALVI PIROSKA

Istenem 

Egy tökéletes világban ébredek  
Ahol nincs ármány, csak szeretet  
Ahol a vágyak az égig érnek,  
És sikerül mindet megélned.  
Tökéletes szemek mosolyognak,  
Bőszen alakot adva arcoknak  
De sosincs vége a harcoknak.  
Ebből jött, hogy soha el sem kezdődött.  
 
Titkos vágyak és mostoha szülők,  
Rendezetlen ágyak, beteg őszülők  
Otthontalan árvák, gyászoló szívek sora,  
Ebben a világban nem leled soha.  
Tündöklő virágok édes-kellemes illata,  
Boldog szempárok, pillangó sugallata  
Nyugodt lelkek kik szabadon szárnyalnak,  
Csodák, fantáziák mit a bölcsek árnyalnak.  
 
S e világban a képzelgés, az el nem múló vágyak  
A számtalan hibák sora, mind tova szállnak.  
E világban látlak téged, tökéletes a létezésed  
Hibátlan minden pillanatod  
Legyen meg az akaratod!

A VERS UTÁNKÖZLÉSE CSAK A SZERZŐ  ENGEDÉLYÉVEL LEHETSÉGES!!!!!!!!!!!