Kedves Gyermekem!

         Ha eljön majd a nap,amikor már öregnek látsz,pedig még nem is leszek az,légy hozzám türelmes és próbálj megérteni.
          Ha leeszem a ruhám...,ha nem tudok rendesen felöltözni...,légy türelmes.Jussanak eszedbe azok az idők,amikor én tanítottalak erre.
         Ha beszélek hozzád és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot...,ne szakits félbe...,hallgass végig!
         Amikor kicsi voltál ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét,míg el nem aludtál.
         Ha nem akarok megmosakodni,se ne szégyeníts meg,se ne feddj meg érte...,jusson eszedbe az a millió ötlet,amit kitaláltam,hogy rá tudjalak venni a mosdásra.
       Ha látod,hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban...,adj elég időt és ne nézz rám gúnyos mosollyal!
        Megtanítottalak sok mindenre...,hogy egyél jókat...,hogy öltözködj szépen...,hogy hogyan nézz szembe az élettel.
       Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát...,adj gondolkodási időt,hogy eszembe jusson...,és ha még nem sikerül megtennem,ne légy ideges...,és ami a legfontosabb,az nem a mondanivalóm,hanem az,hogy veled legyek és figyelj rám!
       Ha valaha nem akarok enni,ne eröltesd.jól tudom mikor kell ennem és mikor nem.
        Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni,nyújtsd a kezed...,ugyanúgy,ahogy én tettem,amikor te tanúltál járni.
        És amikor egy napon azt mondom neked,hogy nem akarok tovább élni...,hogy meg akarok halni...,ne légy dühös...,egyszer ezt is megérted.
         Egy nap majd megérted,hogy minden hibám ellenére mindíg a legjobbat akartam neked és,hogy az utat szerettem volna előkésziteni számodra.
        Nem érezhetsz sem szomorúságot,em dühöt vagy tehetetlenséget,ha a közeledben vagyok.Mellettem kell lenned,próbálj megérteni és segíts nekem,ahogy azt én tettem,amikor megszülettél.
        Segíts járnom,segíts befejeznem az utam szeretettel és türelemmel.Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel,amellyel mindíg szerettelek.

Szeretlek Gyermekem!