ÁDVENT ELSŐ VASÁRNAPJA

Tóth Zsigmond

Vasárnap gyújtottuk meg az első gyertyát az adventi koszorún

   Sokakban felvetődik a kérdés Ádvent ünnepét illetően, hiszen sajnos még mindig sokan vannak akik nem ismerik ennek valódi  jelentését.

      Az advent a karácsony előtti négyhetes időszak, a szó jelentése eljövetel. Ilyenkor készülünk fel Jézus érkezésére. Első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé, utolsó vasárnapja pedig a december 25. előtti vasárnapra esik. Az advent a megújulás és a szeretet jegyében telik. Az advent megünneplése tehát ezt jelenti: a hívők újra átélik az Isten eljövetele utáni vágyódást és a megtérést, amelyet ez az esemény előkészít.

   Hegyközcsatárban valamikor éjféli harangszó hirdette az advent, valamint az egyházi év kezdetét. Az egyház közös liturgiáját sok helyen népszokások is kiegészítik. Szokás például adventi koszorú készítése, így Hegyközcsatárban is, amelyre négy gyertya van felerősítve. Az egymást követő vasárnapokon mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg: ahogy közeledik a karácsony, úgy lesz mindig világosabb. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.

    Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Ez utóbbiról gyakran tévesen azt hiszik, hogy a negyedik vasárnapon kell meggyújtani, de valójában advent harmadik vasárnapja az "örömvasárnap"  ami a böjtbe egy kis vidámságot hoz, hogy már közel van Krisztus eljövetele, azaz a Karácsony.

   Ezeknek a tudatában telt meg zsúfolásig vasárnap délelőtt a hegyközcsatári református templom, hiszen advent első vasárnapja lévén gyújtottuk meg az adventi koszorún az első gyertyát.

    Az ifjak egy csoportja Spurigán Zoltán kántor vezetésével már hetekkel ezelőtt megkezdték a készűlődést, hogy az adventi időszakban minden vasárnap egy verses - zenés ősszeállítással kedveskedjenek a gyülekezetnek és emlékeztessenek mindenkit Jézus eljövetelére. Így volt ez vasárnap délelőtt a református templomban, majd az egyik ifjú legény meggyújtotta az úrasztalán lévő koszorún az első gyertyát, ezt követően kezdődött meg az Istentisztelet

“20. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” – szólt az alapige, amelyet Miklós Csaba lelkipásztor idézett a Jelenések könyve 3: 20 verséből. Mert Jézus mindig ott áll az ajtónk előtt, halkan zörget, nem dübörög, hogy megnyíttassék az ajtó és Ő bemehessen ezen az ajtón , amely a szívünkbe vezet. Az az igazi boldog ember aki megnyitotta Jézus előtt a szíve felé vezető ajtót.