Hegyközcsatáriak látogatása a máramarosi havasokban

Tóth Zsigmond-Béla

   Már régóta tervezi a hegyközcsatári református lelkipásztor Miklós Csaba, hogy egy kirándulást szervez a gyülekezet számára, megismerkedni az ország északi részének nevezetességeivel, hiszen ott is nagyon sok látnivaló van.

     A tervet tett követte, így július 27-én szombaton reggel öt órakor, amikor a hegyközcsatári kakasok  még csak ébresztgették a település lakosait, az ötven főből álló csoport elindult egy jól megérdemelt kirándulásra,az aratást követően..

      Utunk hajnali órái az érmelléken vezetett át míg elértük Nagykárolyt, az útirányunk baloldalán láthattuk a híres Károlyi kastélyt, amelyet egy szép és díszes park vesz körül.

     Úti célunk első megállója Vámfalu volt, ahol a helyi református lelkész házaspár Balla Gábor fogadott és kalauzolt bennünket elsőként a helyi kerámikus műhelybe, ahol a házigazda szívélyesen mutatta meg számunkra hogyan is lesz egy maréknyi agyagból egy szép virágváza. Ma már csak egy mester, Istvánfi Géza műveli Vámfaluban az fazekasságot. Néhány tehetséges fiatalnak próbálja átadni a szakma titkait. Száz éve az avasi Vámfaluban a lakosság nagyobb része még a fazekasságból élt. Még három-négy évtizede is legalább tizenöt-húsz portán forgott Vámfaluban a korong. Ezt követően betértünk a református templomban, ahol a lelkipásztor beszélt a település és a helyi reformátusok életéről történelmükről.   A református templom az egyetlen olyan hely Vámfaluban, ahol a magyarság rendszeresen találkozik: egyéb fórum nincs az avasi településen a magyarok számára. Vámfalu azon ritka gyülekezetek közé tartozik, amelyet nem az elöregedés jellemez: a tagok mintegy 40 százaléka a fiatal korosztály képviselője. Vámfalu református gyülekezete 871 lelket számlál. A magyar ifjak nyugati – francia, olasz, portugál – vendégmunkából élnek, minden nyáron hazatérnek és rendszeresen tartják a kapcsolatot a református közösséggel. A rendszeres biblia órákra 90 gyerek jár. Az IKE (Ifjúsági Keresztyén Egyesület) minden héten foglalkozást tart.

     Alig néhány tíz kilométerre álltunk meg újra, Szaploncán, amely román település, a Magyar szót nem értik, vagy nem is akarják, de nem mehettünk el a településen úgy hogy ne látogassuk meg a híres “vidámtemetőt”, hiszen a  falu a Vidám temetőről nevezetes. A nyolcszáznál is több fakeresztet 1935-től 1977-es haláláig Stan Ioan Pătraș fafaragó, később tanítványa, Dumitru Pop-Tincu készítette tölgyfából és festette ki élénk színű (főleg kék) olajfestékkel. Nyelvjárásias-archaizáló, gyakran humoros sírfelirataik a halállal megbékélt elhunytak fiktív monológjai.  A fafaragónak a faluban emlékmúzeuma is van. Érdekes látvány volt számunkra.

     A Tisza vonalát követve jutottunk el  Máramarosszigetre. Az itt tett látogatásunk számomra legmaradandóbb élménye a helyi „Terror Házának” megtekintése volt. Először kissé ódzkodva léptem be az egykori börtönépületbe, ám kíváncsiságom hamar eloszlatta az ilyenkor bizonyára szokásos borzongást. Ebben nyilván szerepe volt a fogadószemélyzet kedvességének, Konrád Róbert idegenvezetőnknek valamint annak a ténynek, hogy ez a nem is oly régen még a kommunista rendszer kegyetlenkedéseiről hírhedt építmény, ma már sokkal inkább kegyhelyként funkcionál. Az épület előtt éppen jubileumi előadásra készültek ezért az árnyékban meghúzódva,széken ülve fagyit nyalogatva vártuk be társainkat, hogy a Gutin hegységet átszelve megérkezhessünk Nagybányára.

    A Gutin-hegység Európa leghosszabb vulkanikus hegyláncának része. A hegység a felszínre került magmából alakult ki kb. 15 millió éve. A gyakori fogazott, pengeéles sziklás ormok kihangsúlyozzák a hegység havasi jellegét.

   A Gutin legszebb részei: gerincének legmagasabb része a Nagy-Gutin (1443 m), nem messze tőle a kis Gutin hármas csúcsa, a Szekatura vulkáni sziklatornyai, majd a hegység szimbóluma a Kakastaréj, ami Romániában páratlan vulkáni képződmény.

   A Kakastaréj egy hatalmas berobbant kráter peremének maradéka. Fűrész éléhez hasonlító, bazaltos andezit sziklafal hossza 200 m. Függőleges, 150 m magas sziklafalában kardvágáshoz hasonló hasadások vannak, ami a sziklamászók kedvenc gyakorlótere.

Vulkáni eredeténél fogva a Gutin és környéke Románia színesfém bányászatának legjelentősebb területe.

     A kacskaringós szerpentineken végre Nagybányára értünk, ahol elsőként a Planetáriumot majd az Ásványtani múzeumot szerettük volna megnézni, de mire odaértünk akkora zárva voltak, ezért a csoport úgy határozott, hogy elfogyasztja a már előre megrendelt ebédjét Nagybánya Koltó felőli kijáratánál. Az ebéd és a vendéglátás kitűnőre vizsgázott, egy kis pihenő után jóllakva indultunk a híres Teleki kastélyhoz Koltó – Katalinba, ahol Nt. Varga Károly a Nagybányai Református Egyházmegye esperese, immár 37 éve helyi lelkipásztor fogadott bennünket a szép, impozáns református templom hűvösében. A kissé elfáradt csoport nagy odafigyeléssel hallgatta az esperes templomról szóló bemutatóját. Megtudtuk, hogy Koltó a Lápos folyó mentén fekvő falu Nagybányától mindössze 13 km-re található Máramaros megyében. A vidéket Kővárvidéknek nevezik, amelyhez 56 település tartozik.

    A falu lakossága homogén, hiszen az itt élő emberek magyar anyanyelvűek, akik nagyrészt a református egyház tagjai. Koltó első temploma valószínűleg 1565-ben épült, a jelenlegi templomon a munkálatok 1812-ben kezdődtek. 1826-ból származó jegyzőkönyv tanúsága szerint magas fatorony állt a templom előtt, benne két haranggal. 1828-ban épült fel a jelenlegi 21 m magas kőtorony, melyben 3 harang látható, a legrégebbit 1923-ben öntötték. Tűzvészek és valószínűleg talajmozgások miatt a templom többszöri renoválásra szorult. Karzatán lévő orgonáját a Wegenstein Lipót és Fiai cég készítette 1937-ben, jelenleg is működik.

   Ezt követően mindenki átvonult a templom melletti Teleki kastélyba, ahol idegenvezetőnk Kádár Helén mesélt a Teleki kastély hírességéről.

    A faluhoz köthető talán leghíresebb személy gróf Teleki Sándor, akinek sírja a község temetőjében található, az 1848-49-es szabadságharcban ezredesként hazájáért harcoló férfi a híres Teleki család tagja volt, akiknek kastélya az 1900-as években épült a településen.  Szintén a településhez köthető Petőfi Sándor, aki feleségével Koltón töltötte mézesheteit. Ezen időszak alatt születtek meg a Petőfi-lírák azon darabjai, amelyek irodalomtörténeti szempontból munkásságának egyik legfontosabb momentumai. A Petőfi-lírák keletkezési helyét, a híres somfát jelölte meg sírja helyéül Teleki Sándor, aki életének hátralévő részét a vesztes szabadságharc után Nagybányán töltötte.

   A kastélymúzeum szépen átalakított szobái között ott találjuk a híres Petőfi-Szendrei nászszobát is a csipkefából készült nászággyal, amelynek láttán valaki megjegyezte hogyan lehetett azon az ágyon aludni, amelynek hossza alig 160-165 cm hosszú, de ezt bízzuk a kedves olvasó fantáziájára.  A parkban három emlékmű is van a gróf Teleki Sándor, Petőfi Sándor és Szendrei Julia, valamint Liszt Ferenc szobrai, hiszen ő is sokat járt itt a kastélyban tudtuk meg az idegenvezetőnktől. Ugyancsak a parkban található a több mint 350 éves mocsári ciprus fa és az öreg tölgy, amely átvészelte a több évezred viszontagságait.

   A rövid  helyszíni történelem órát követően indultunk az alig pár kilométerre lévő Misztótfaluba, ahol a település híres nyomdásza Misztótfalusi Kis István (1650-1702), született. Vendéglátónk nt. Ecsedi Árpád lelkipásztor elmondta, hogy a misztótfalusi református templom mellett, a XVII században épült régi parókia épületében, 1991-ben múzeumot avattak, ahol emléket állítottak a település szülöttjének többek között Misztótfalusi Kis Istvánnak (1650-1702), is aki szinte egész életét a könyvnyomtatásnak szentelte. Elemi iskoláit még itt a faluban végezte, majd a kisdiák Nagybánya később Enyed felé vette útját. Tanulmányai végeztével Fogarason rektori állásig vitte, de egyre inkább felkeltette érdeklődését a könyvnyomtatás.

   1680-ban Hollandiába megy, ahol a Blaeu nyomdában megtanulja a betűmetszést-öntést és a nyomdai munkák minden fázisát, majd önállosítja magát.
Betűmetszőként többek között III. Cosimo Medici hercegnek es a vatikani nyomdának is szállított. Később nyomdászként is dolgozott Amszterdámban: holland, német, angol, svéd megrendeléseket teljesített. Alapítványt létesített a Hollandiában tanuló magyarok támogatására.
  Saját költségen elkészített amszterdami bibliakiadásában , a Szentírás egészét tartalmazó úgynevezett Aranyos Bibliában (1685) a Károli fordítást J. Coccejus értelmezésének alapján felülvizsgálta és új, logikus helyesírási rendszert alkalmazott. A maga pénzén adta ki Hollandiában Szenci Molnár Albert zsoltárfordításait (1868) és önálló Új Testamentomát (1687) is.

  A múzeum látogatást követően átvonultunk a református templomban, megcsodálhattuk a kívül-belül felújított Isten házát és megtudtuk, hogy  Misztótfalu, a hajdani Alsó-Tótfalú református templomát a katolikusok építették a XIII-XIV. század környékén. Boltíves templom volt, ám a boltíveknek mára nyoma veszett, csupán ajtókeretek, valamint a tabernakulum tartó kerete vészelte át a sokszoros átalakítást. A gótikus elemeket a déli bejárat ajtókerete és az ablakok őrzik. 1632-ben épülnek a templom keleti részének támfalai. 1717-ben a tatárok lerombolták a templomot, amelyet nemes bodoki Dániel János 1733-ban helyreállíttat. Akkor készül festett kazettás mennyezete is. Ezt a hívek 1911-ben bevakolt fehér mennyezetre cserélnek. 32 m magas tornya 1893-ban épült. Külső falán egy 1632-ben elhelyezett latin feliratú emléklap látható. A templomban két karzat van. Orgonáját 1886-ban, a bányai evangélikus egyház ajándékozta. A kerítés építésének, majd újraépítésének ideje ismeretlen. A templomban és templomkertben táblákkal emlékeznek a falu nagy szülöttjének, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász születésének illetve halálának 300 éves évfordulójára.

   Már kezdett a Nap elbújni a máramarosi havasok mögé amikor a fáradt de annál lelkesebb csapat kicsit elcsigázva elindult otthonaik felé sok élménnyel gazdagodva térhettünk haza szeretteink körébe.