Tóth Zsigmond

HEGYKÖZCSATÁRBAN AZ ’56-OS ÁLDOZATOKRA EMLÉKEZTEK

      Vasárnap délelőtt október 26-án a hegyközcsatári református templomban az 1956-os  forradalom és szabadságharc áldozataira emlékeztek mindazok akik részt vettek az Istentiszteleten, azokra akik egy igaz ügyért emelték fel hangjukat, szabadságra  vágytak nemcsak önmagukért , hanem a gyerekeik, unokáik  szebb jövőjének érdekében is.

    A társadalmi elégedetlenség  Romániában, így a romániai magyarság körében is  jóval szélesebb rétegekben élt. Ott volt az „osztályharc” címén birtokaitól megfosztott, kényszerlakhelyre telepített magyar földbirtokos réteg, ott volt a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásával megnyomorított,

bebörtönzésekkel, ítélet nélküli kivégzésekkel megfélemlített falusi gazdálkodók sokszázezres tömege vagy az „adminisztratív ítéletek” alapján a Dunacsatornához hurcoltak ezrei. Ezek mind érzékelték az „olvadás” jeleit, s a maguk módján reagálták le azokat.

   A rendszerrel világnézeti alapon közösséget nem vállalók körében ilyen körülmények között születtek meg és hatottak azok az elképzelések, amelyek egy másfajta társadalmi berendezkedésben látták lehetségesnek a maguk közössége  problémáinak, a megoldását.

     A magyarországi szikra, villámcsapás fénye átterjedt a határokon túl élő magyarságra is , mintegy reményt adva a szabadságra, így érte el ez a fény a hegyközi településeket is , ahol a bátrabbak kiálltak a zsarnokság ellen, nyíltan felvállalták eszméiket, de a gonosz győzedelmeskedett felettük, sok-sok eves bebörtönzés , kényszermunka várt rájuk, volt aki túl élte de sokan odavesztek vannak  olyanok  akikről a mai napig nem tudják hol van a sírhelyük.

    Miklós Csaba lelkipásztor igemagyarázatát az Ézsaiás Könyve 8: 22 és 9: 1-7 verseire alapozta :

   “22. És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!

    1. De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. 2. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! 3. Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. 4. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; 5. Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; 6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! 7. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!”

  “Az 56-os események is villámfényhez hasonlíthatók, tettek  sok bizonyságot olyan emberek akik átélték azokat a napokat, akik ott voltak, életükkel fizettek, nem gondolta senki , hogy mi lesz belőle , csak egy villámcsapásként elindult valami, a sötétségben fény gyúlt. Azok az emberek tudnak bizonyságot tenni erről a villámfényről , megjelenő világosságról akik átélték mindazt, akik engedték hogy azt a napot szívükbe véssék elfelejthetetlen szavakkal , hogy szabadság…” – mondta a lelkipásztor .

      Mint meghívott vendég tiszteletét tette Petri József Hegyközcsatár szülöttje, de Nagyváradon élő nyugalmazott fogtehnikus, aki élö tanuként beszélt a börtönévek kegyetlenségeiről. Nagyváradon 13-15 éves gyerekek megalakították a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetét. Ennek célja volt a magyarországi forradalom erdélyi kiterjesztése, a kommunizmus felszámolása és az orosz megszállás elleni küzdelem. Bár a rezsim politikai rendôrsége éberen figyelt, hemzsegtek mindenfelé a szekusok és a besúgók, sok ártatlan embert ítéltek el a legaljasabb koncepciós perekben, ebben az idôben több kisebb megmozdulás történt. Az egyik ilyen megmozdulás volt az SZVISZ megalakulása, amely talán a legnagyobb szervezet volt Erdélyben.
    Emlékezzünk azokra a gyerekekre, akik ifjú koruk ellenére felnôttként próbáltak gondolkodni, és a fiatalság hevében egy világot akartak megváltani.

     Ö mint a volt  Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetségének egyik tagja elmesélte életének azt a szörnyűséges szakaszát , amelyet az államvédelmi hatóság a Securitate kegyetlen verőemberei letatóztatták és megkínozták mindazért amire minden ember vágyott a szabadságért.

     Elmesélte , hogyan próbálták megtörni , hogy olyat is bevaljon amit el sem követett , majd 11 hónapos kínvallatás után 6 évre ítélte a kolozsvári  Katonai Törvényszék   csizmadiából  lett hadbírója.

    “…Mint hegyközcsatár szülöttje bátran vállaltam és vállalom mindazt amit tettem, nem akarok úgy elmenni, kilépni a történelemből  , hogy ne tudjátok meg rólam az igazságot, nekem ezért nincs szégyelni valóm . A börtön évek megtanítottak  becsületességre, hitre , szeretetre , mert azok a  reformáus és más vallású lekipásztorok akik ott voltak velünk gyerekekkel erre tanítottak bennünket és ez végig kísérte egész életemet amire büszke vagyok ,és megtudtam ember maradni…”- mondta Petri József.

    Ezt követően Miklós Csaba a hegyközcsatári Református Egyházközség lelkipásztora és Mészáros Károly főgondnok megköszönték Petri Józsefnek , hogy elfogadta a meghívást és mint élő tanú beszélt az akkori eseményekről, majd a gyülekezet elénekelte a magyar nemzet imáját a Himnuszt.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés