Hírek , cikkek : RÉGI KARÁCSONYI SZOKÁSOK HEGYKÖZCSATÁRON ÉS KÖRNYÉKÉN. |
RÉGI KARÁCSONYI SZOKÁSOK HEGYKÖZCSATÁRON ÉS KÖRNYÉKÉN.
Tóth Zsigmond 2009.01.11. 16:28
RÉGI KARÁCSONYI SZOKÁSOK HEGYKÖZCSATÁRON ÉS KÖRNYÉKÉN.
Hegyközcsatáron és környékén is nagyon szép hagyományok maradtak fent őseinktől, amelyeket a mai napig advent jegyében és Karácsonykor a fiatalok szívesen elevenítenek fel.
Tóth Zsigmond
RÉGI KARÁCSONYI SZOKÁSOK HEGYKÖZCSATÁRON ÉS KÖRNYÉKÉN.
Hegyközcsatáron és környékén is nagyon szép hagyományok maradtak fent őseinktől, amelyeket a mai napig advent jegyében és Karácsonykor a fiatalok szívesen elevenítenek fel.
Az egyik legismertebb a Luca napjához kötődő néphagyományok és szokások.
Ezen a napon december 13-án, állnak neki a lucaszék készítésének , melynek a karácsonyi éjféli misén van nagy szerepe, hiszen aki arra felállt, az megláthatta, hogy ki a boszorkány. A széket 13 napig kellett titokban, a család tudta nélkül készíteni, 13 fából, melyet 13 helyről szedtek össze. A széket az éjféli mise után általában elégették, hogy a boszorkányok ne férhessenek hozzá.
Az a mondás járta, hogy aki Luca napján font, annak keze egész évben szenved, ha valaki párol valamit, akkor azt Luca „csúffá” teszi.
Luca napján nem szabad az asszonyoknak a szomszédba menni, mert a tyúkok nem ülik meg a fészket.
Ugyancsak a Luca napjához fűződik az a mondás is , miszerint ettől a naptól számítva 12 napon keresztűl megfigyelték az időjárást.Minden nap egy hónapnak felel meg és amilyen időjárás van a hónap megfelelő napján olyan időjárásra lehet számítani az elkövetkező év hónapjában.
A Szent este volt a karácsonyfa állítás ideje, miután a gyerekek elaludtak a tehetősebb szülők fenyőfa ágat akasztottak a kredenc vagy komód fölé . amelyet saját készítésű “szaloncukorral” , gyümölcsel , termésekkel díszítettek, a szegényebb családoknál örökzöld ágak, mint rozmaring ágacska, fagyöngy volt a karácsonyfa, amelyet aztán mindenki a háznál éppen megtalálható termésekkel, alma, dió, mogyoróval díszítettek. A karácsonyfát nem volt szabad lebontani Vízkeresztig azaz Janúár 6-ig.
Egy másik igen jelentős népszokás volt , amely ma már kezd feledésbe menni a kántálás. Barátok, szomszédok , testvérek összefogtak és Szenteste elindultak kántálni a faluba vagy a szomszéd faluba , a barátokhoz , ismerősökhöz egyházi énekeket énekelve hírdetvén a kis Jézus megszületését , a Messiás eljövetelét.
A betlehemezés az adventi és a karácsonyi idő legismertebb néphagyománya. Hegyközcsatárban is ez a karácsonyi népszokás fent maradt igaz ma már egyre kevesebb ilyen csoport járja a falvakat, de még él a hagyomány.
Ez valójában egy pásztorjáték, mely azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a pásztorok vagy a "három királyok" ( a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban Jézust, a barmok közt fekvő kisdedet és Máriát, s ajándékot visznek nekik.
Amikor a gyerekekből és férfiakból alakúlt csapat betlehemezni indulnak, kézzel készített betlehemet visznek magukkal. A papírból és fából készült betlehemben a szent család figuráit és a jászolban fekvő állatokat helyeztek el.
A darabban még felbukkan Heródes, szállást nem adó gazdag ember, aki elhajtja a szent családot, szállásadó szegény ember, aki hajlékot ad a pajtában, eseményeket kommentáló narrátor, ajándékokat hozó háromkirályok, betyárok és huszárok, valamint a humort megtestesítő nagyothalló öreg parasztember.
A betlehemes játékot házról házra járva adják elő a betlehemezők, s miután bekéredzkedtek a házba, köszöntik a ház lakóit:
Újra eljött hozzánk szent Karácsony napja
Örüljön mindenki ki e földet lakja!
Megszületett Krisztus, kárhozattól megment
Öröm van a mennyben, újjongás van itt lent.
Ez Karácsony napján örömünk forrása,
Hogy van a világnak dicső Messiása !
Rövidebb hosszabb formában azután előadják Jézus születésének történetét, részére ajándékokat, adományokat gyűjtenek. A betlehemes között kiemelt szereplők a pásztorok, s néha megjelenítik Szűz Máriát és Szent Józsefet is.
Elmenetelkor pedig a következő versikét mondják el:
Az ég ölelkezett ím akkor a földdel,
Az egy igaz Isten az emberiséggel,
Új hit, új reménység szállott a szívekbe,
Lelki békesség és áldás a hívekre.
Áldott, áldott, ki jött az Úrnak nevében,
Hozsánna, dicsôség a magasságos mennyben!
E földön meg legyen hát végre már békesség,
Az emberek között örök testvériség!
A betlehemezéssel párhuzamosan más csoportok is járták a falvakat éspedig a csillagjárók. Ezek inkább azokban a falvakban voltak , ahol a lakosság zöme református vallású , itt három személyre volt csak szükség: egyikünk volt a Beköszöntő, másik a Perselyes, a harmadik a Csillagos. A Beköszöntőnek és Perselyesnek csörgős botot csináltak, amivel az ütemet verték a pattogós énekekhez. A csillagjárás így alkonyat után kezdődött, miután mások végig kántálták a falut, s a háziak nagy sietségben befejezték az ünnepi előkészületeket. Nagy többségük igen komolyan vette a csillagjárást. Néhol a háziak is velük együtt mondták az énekeket, verseket, melyek vallási egyetemességük ellenére is kifejezést adtak a mi vidékünk sajátosságainak.
Régen és ma egyaránt a karácsonyi ünnep egyik fénypontja a karácsonyi lakoma. A karácsonyi ételeket a ház asszonya szépen terített asztalra tálalta. Régen az asztalnak nagyon nagy jelentősége volt a falusi házaknál, talán a legjobban tisztelt bútordarab volt. Karácsonykor piros csíkos terítőt tettek az asztalra. (A piros ugyanis az öröm színe.)
A karácsonyi abrosznak varázsereje volt: bőséget, egészséget hozott..
Karácsonykor a fő étel a húsleves, szárnyas , töltöttkáposzta és a diós-mákos kalács. Meghatározott étrendje volt a vacsorának. Előtte mindenesetben imádságot mondtak.
Hegyközcsatárban és környékén a mai napig a nagy disznótoros időszak inkább az advent utolsó hete, amikor a családok a levágott disznóból készítették el a Karácsonyi lakomát.
2008.12.21
|