Tóth Zsigmond

RÉGI KARÁCSONYI SZOKÁSOK HEGYKÖZCSATÁRON ÉS KÖRNYÉKÉN.

   Hegyközcsatáron és környékén is nagyon szép hagyományok maradtak fent őseinktől, amelyeket a mai napig advent jegyében és  Karácsonykor a fiatalok szívesen elevenítenek fel.

     Az egyik legismertebb a Luca napjához kötődő néphagyományok és szokások.

    Ezen a napon december 13-án, állnak neki a lucaszék készítésének , melynek a karácsonyi éjféli misén van nagy szerepe, hiszen aki arra felállt, az megláthatta, hogy ki a boszorkány. A széket 13 napig kellett titokban, a család tudta nélkül készíteni, 13 fából, melyet 13 helyről szedtek össze. A széket az éjféli mise után általában elégették, hogy a boszorkányok ne férhessenek hozzá.

   Az a mondás járta, hogy aki Luca napján font, annak keze egész évben szenved, ha valaki párol valamit, akkor azt Luca „csúffá” teszi.
    Luca napján nem szabad az asszonyoknak  a szomszédba menni, mert a tyúkok nem ülik meg a fészket.

     Ugyancsak a Luca napjához fűződik az a mondás is , miszerint ettől a naptól számítva 12 napon keresztűl megfigyelték az időjárást.Minden nap egy hónapnak felel meg és amilyen időjárás van a hónap megfelelő napján olyan időjárásra lehet számítani az elkövetkező év hónapjában.

      A Szent este volt a karácsonyfa állítás ideje, miután a gyerekek elaludtak a tehetősebb szülők fenyőfa ágat akasztottak a kredenc vagy komód fölé . amelyet saját készítésű  “szaloncukorral” , gyümölcsel , termésekkel  díszítettek, a szegényebb családoknál  örökzöld ágak, mint rozmaring ágacska, fagyöngy  volt a karácsonyfa, amelyet aztán mindenki a háznál éppen megtalálható termésekkel, alma, dió, mogyoróval díszítettek. A karácsonyfát nem volt szabad lebontani Vízkeresztig azaz Janúár 6-ig.

     Egy másik igen jelentős népszokás volt , amely  ma már kezd feledésbe menni a kántálás. Barátok, szomszédok , testvérek összefogtak és Szenteste elindultak kántálni a faluba vagy a szomszéd faluba , a barátokhoz , ismerősökhöz egyházi énekeket énekelve hírdetvén a kis Jézus megszületését , a Messiás eljövetelét.

      A betlehemezés az adventi és a karácsonyi idő legismertebb néphagyománya. Hegyközcsatárban is ez a  karácsonyi népszokás fent maradt igaz ma már egyre kevesebb ilyen csoport járja a falvakat, de még él a hagyomány.

     Ez valójában egy pásztorjáték, mely azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a pásztorok vagy a "három királyok" ( a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban Jézust, a barmok közt fekvő kisdedet és Máriát, s ajándékot visznek nekik.

    Amikor a gyerekekből és férfiakból alakúlt csapat  betlehemezni indulnak, kézzel készített betlehemet visznek magukkal. A papírból és fából készült betlehemben a szent család figuráit és a jászolban fekvő állatokat helyeztek el.

A darabban még felbukkan Heródes, szállást nem adó gazdag ember, aki elhajtja a szent családot, szállásadó szegény ember, aki hajlékot ad a pajtában, eseményeket kommentáló narrátor, ajándékokat hozó háromkirályok, betyárok és huszárok, valamint a humort megtestesítő nagyothalló öreg parasztember.

    A betlehemes játékot házról házra járva adják elő a betlehemezők, s miután bekéredzkedtek a házba, köszöntik a ház lakóit:

Újra eljött hozzánk szent Karácsony napja
Örüljön mindenki ki e földet lakja!
Megszületett Krisztus, kárhozattól megment
Öröm van a mennyben, újjongás van itt lent.
Ez Karácsony napján örömünk forrása,
Hogy van a világnak dicső Messiása !

      Rövidebb hosszabb formában azután előadják Jézus születésének történetét, részére ajándékokat, adományokat gyűjtenek. A betlehemes között kiemelt szereplők a pásztorok, s néha megjelenítik Szűz Máriát és Szent Józsefet is.

Elmenetelkor pedig a következő versikét mondják el:

Az ég ölelkezett ím akkor a földdel,
Az egy igaz Isten az emberiséggel,
Új hit, új reménység szállott a szívekbe,
Lelki békesség és áldás a hívekre.
Áldott, áldott, ki jött az Úrnak nevében,
Hozsánna, dicsôség a magasságos mennyben!
E földön meg legyen hát végre már békesség,
Az emberek között örök testvériség!

     A betlehemezéssel párhuzamosan más csoportok is járták a falvakat éspedig a csillagjárók. Ezek inkább azokban a falvakban voltak , ahol a lakosság zöme református vallású , itt három személyre volt csak szükség: egyikünk volt a Beköszöntő, másik a Perselyes, a harmadik a Csillagos. A Beköszöntőnek és Perselyesnek csörgős botot csináltak, amivel az ütemet verték a pattogós énekekhez. A csillagjárás így alkonyat után kezdődött, miután mások végig kántálták a falut, s a háziak nagy sietségben befejezték az ünnepi előkészületeket. Nagy többségük  igen komolyan vette a csillagjárást. Néhol a háziak is velük együtt mondták az énekeket, verseket, melyek vallási egyetemességük ellenére is kifejezést adtak a mi vidékünk sajátosságainak.

   Régen és ma egyaránt a karácsonyi ünnep egyik fénypontja a karácsonyi lakoma. A karácsonyi ételeket a ház asszonya szépen terített asztalra tálalta. Régen az asztalnak nagyon nagy jelentősége volt a falusi házaknál, talán a legjobban tisztelt bútordarab volt. Karácsonykor piros csíkos terítőt tettek az asztalra. (A piros ugyanis az öröm színe.)

     A karácsonyi  abrosznak varázsereje volt: bőséget, egészséget hozott..
Karácsonykor a fő étel a húsleves, szárnyas , töltöttkáposzta  és a diós-mákos kalács. Meghatározott étrendje volt a vacsorának. Előtte mindenesetben imádságot mondtak.
      Hegyközcsatárban és környékén a mai napig a nagy disznótoros időszak  inkább az advent utolsó hete, amikor a családok a levágott disznóból készítették el a Karácsonyi lakomát.

2008.12.21

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés