Tóth Zsigmond

„... LEGYENEK EGGYÉ KEZEDBEN...” (EZ.37,17)

   Ez a mottója az idei Egyetemes Imahétnek , amelyek már megkezdődtek a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozó Egyházközségekben.

Tóth Zsigmond

„... LEGYENEK EGGYÉ KEZEDBEN...” (EZ.37,17)

   Ez a mottója az idei Egyetemes Imahétnek , amelyek már megkezdődtek a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozó Egyházközségekben.

Így van ez a Biharszentjános-i Egyházközségben is , ahol január 22-én csütörtökön  este Miklós Csaba Péter hegyközcsatári lelkipásztor szolgált és hírdette az Igét.

   A lelkipásztor a 133 – as Zsoltárra alapozta Igehírdetését „ Mily szép, ha egyetértésben élnek a testvérek” címmel.

„ 1. Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! 2. Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére; 3. Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! „ – szól a Bibliai idézet.

   Olyan jó meglátni , hogy mit jelent a jó közösség, hogy mit jelent  a keresztyén ember számára ,  egy közösségben  együtt lehet testvéreivel és egy szívvel lélekkel Istent magasztalja. Ha körűl nézünk szűkebb  ismerőseink között szomorúan tapasztalhatjuk, hogy egyre több emberből hiányzik a közösségi tudat és érzés, mert egyre többen élnek magányba búrkolózva, mert azt hiszi , hogy egyedül is megbírkózhat az élet nehézségeivel.

   Sajnos szomorú szívvel tapasztaljuk , hogy szerte a világban  felbomlanak nagyobb közösségek , de kissebbek is, mert az emberek többsége azt hiszi , hogy van elég ereje, bátorsága, tapasztalata és nincs szüksége sem emberre sem Istenre és eltudja végezni azokat a célkitűzéseket és feladatokat amiket magának elképzelt vagy elgondolt, kialakulnak a magányos érdekeket szolgáló élet utak.

     A magyar nép hozzászokott a közösségben való élethez, ezért is érthetetlen egyes településeken tapasztalható közömbösség, mert közösségek mindig is voltak és mindig is lesznek, mert az ember bármennyire is önmagára akar támaszkodni a végén mégis rájön arra, hogy  szüksége van Istenre és szüksége van a másik emberre, szüksége van egy testvérre, aki ha kell bátorítja , ha kell letörli könnyeit , ha kell megfogja a kezét és úgy vezeti ezen az életúton, mert az ember legbelűl közösségre vágyik.

    „... nem mindegy , hogy az elmagányosodott ember milyen közösséget választ magának , milyen közösségbe kerül az élete,... a Bibliából tudjuk hogy a múltban is voltak  külömböző közösségek így a mában is ... és nem mindegy számunkra , hogy milyen közösségbe kerülünk, mert a mai társadalomnak is meg vannak a farizeusai, írástudói ,vámszedői akik uralják a szellemi életet, pénzt, gazdasági életet , hány meg hány fajta bűnös közösségek, szövetségek hívogatják  és csábítják az emberi  szíveket  ott vannak az ital közösségek, ott vannak a kábítószer közösségek , bűnszövetkezetek és még sorolhatnám hány meg hány közösség , amelyet a Sátán vezérel, hívogatják, csábítják az ifjú szíveket és  hálózzák be az emberi szíveket... ebbe belekerűlve az emberi szív elmagányosodik, lelke megüresedik, értelmetlenné  és céltalanná válik az ember egész élete, nem tud már törődni gyermekei jövőjével , legkevésbé egyházával , Istenével...” – mondta a lelkipásztor.

   A prédikáció ideje alatt egy árva, erejét vesztett  kis veréb szállt a szószék melletti  ablakba, égy élő lény ,amely elvesztette azt a madár közösséget , amelyhez tartozott, egyedűl magánysan élt ki tudja mióta a templomban, nem találta a kivezető utat társai , közössége felé. Egy ideig csak ült az ablakban , megimbolygott , majd ereje fogytán a Mózes székre, onnan pedig a házigazda lelkipásztor Bibliájára esett, ott erejét összeszedve próbálkozott, hátha még sikerűl kirepülnie a templomból, hogy megtalálja a közösséget ahol él , de nem , ereje elfogyott, és holtan esett le a padlóra.

   Érdemes elgondolkoznunk az eseten, ez nem véletlen, ez Isten szemléltetője , amely a Bibliai idézethez fűződik, a jó közösségről a közösségi összefogásról, a magányos ember nemcsak lelki de testi erejét is elveszti egy idő után, így akarta Isten megmutatni számunkra akik jelen voltunk a templomban ,hogy igenis szükségünk van mindnyájunknak a közosség összetartó erejére.

A szegény kis madárka kikerűlt a saját  közösségéből magányosan , meggyötörve élt , amely a vesztéhez vezetett. Ez volt Isten akarata.

    A biharszentjánosi gyülekezetben megszokottá vált a prédikáció utáni csendes és hangos imádság , akiket Isten lelke vezérel feltárja kérését Istennek, és ez egy nagyon jó szokás, ezzel nem sok Egyházközség büszkélkedhet,  mert sajnos még mindig   vannak olyan gyülekezetek , ahol szégyelik az emberek a kitárúlkozást Isten felé, szegyellik a gyülekezeti testvérek előtt kimondani amit a szívük mélyén éreznek az Úr iránt, sokan kérkedésnek veszik embertársuk , közösségi testvérük hangos imádkozását, feltárúltságát. Jó volna ha a közösségek igaz közösségek lennének , egymást segítve, támogatva a jó felé, nem pedig kigúnyolni , lenézni azt aki megnyítja és kitárja szívét Istene és közössége felé, erre is jók az Egyetemes Imahetek, és arra , hogy megismerjük más felekezeti közösségek ,testvérek szokásait, liturgiáit, ezért jó az ökuménia, szerintem.

    A biharszentjánosi Református Egyházközség közössége, Csomay Árpád lelkipásztor és felesége Csomay Piroska, a Bihari Egyházmegye Nőszövetségének valamint a Presbitérium vezetésével példamutató lehet mindnyájunknak , mert nem csak azt mutatták meg számunkra , hogyan élhet együtt egy református közösség más felekezetekkel , hanem azt is , hogyan lehet összefogni azt a közösséget ahol szolgálnak és estéről estére, milyen nagy létszámban vettek részt a közösségi életben idősebbek és ifjak  az Imaheti alkalmakon.

Isten áldja meg mindnyájuk munkáját!